2008. október 18., szombat
56-os gondolatok
14:29 | 
Bejegyezte:
Gyermelyi Hírlap
Amikor az 1956-os ünnepi lapszámot kezdtük összeállítani, gondolkoztam, hogy a forradalom ünnepére milyen cikket jelentessünk meg az újságban. Készítettem pár éve történelmi összefoglalót, egy alkalommal Tirpák Lászlóval vettük végig a forradalom előzményeit egy rövid „interjú” keretében. Valami mást szerettem volna, ami nem száraz történelmi tényközlés, ami kicsit közelebb hozza így 52 év távlatából az akkor történteket. Az interneten megtaláltam az 1956.lap.hu oldalt, ahol sok hasznos, érdekes dolog lelhető fel. Videók, fényképek, leírások, röplapok. Ha valakinek van ideje és lehetősége mindenképpen ajánlom felkeresni ezeket az oldalakat.
Találtam egy nagyon jó cikket az egyik internetes oldalon. Nem célom saját elmélkedésem Önökre erőltetése, de a cikket közkinccsé teszem, mert bennem nagyon sok gondolatot ébresztett. Az alábbi részlet a Néphadsereg című újság (mely a Honvédelmi Minisztérium hivatalos lapja volt) 1956. október 29-i számában volt olvasható „Hazugság ország helyén—igazság ország” címmel.
„Szaggatjuk magunkról a múltat, egy dicső történelmű nemzet méltóságával mossuk le homlokunkról a rákent gyalázatot. Kipusztítjuk életünkből mindazt, ami szennyes, kivetjük azt, ami egy időtlennek tűnő évtizeden át szégyenpírba borította a becsületes magyar ember arcát.
Hazudták, hogy szabad nép vagyunk, hazudták, hogy jól élünk, hazudták, hogy „tiszta lapot” nyitunk az ország történetében. S kegyetlen erővel követelték, hogy sárbatiporva nemzeti büszkeségünket, azt higgyük el, azt cselekedjük vakon, bután, elkábulva, ami ellen becsületünk minden porcikája sikoltozva tiltakozott. Szívünk és józan eszünk azt mondta: hazugság a szavuk! A zsarnoki önkény azonban a tisztaszívű magyar ember torkára forrasztotta az ellenkezést.
Milliárdnyi gyönyörű tulajdonsága van a magyarnak. Bátor, munkaszerető, szívós, kitartó – ki tudná vala-mennyit felsorolni. Mégis a legszebb közöttük: igazságszerető, igazmondó. Népünk képzeletét a mondavilágok igazságáért harcoló hősei töltik be, az igazmondásra neveli anya a gyermekét, tanár az iskolásfiút, erre inti bölcs szóval az öregebb a fiatalt. Nemzetünk lényegében él az igazságérzet, ezért a nemzeti büszkeségünket tiporták a szégyentelenek, akik csalás és hazugság árjával borították el hazánkat. (...)
Most azt dörgi a magyar: az igazság országa legyen a hazugságé helyén. Az igazságé, ahogy 1953. nyarán felcsillant a remény, ahogy a törvény márványába vési az Alkotmány, az igazságé, mely az emberek szívében él. Az igazság legyen a program és a terv, a szó és a tett! Félre a körmönfont ravaszkodókkal, a karrieristákkal és a pozícióhajhászokkal, félre mindazokkal, akik hitványságukat hazudozással akarják elleplezni az emberek színe előtt. (...)
Az igazság országa legyünk, melyben büszkén, emelt fővel járhat a becsületes magyar ember! A nép embere, aki ezen munkálkodik!”
Nos, úgy hiszem, talán e fenti sorokhoz nem kell különösebb kommentár.
Engem személy szerint zavar, hogy a székesfővárosunkat körüllengő centralizáltság ezt az ünnepünket is érinti, pedig az ország különböző pontjain ugyancsak forradalom volt. Ezt a hiányt pótolva Horváth Csaba esztergomi történetéből ragadtam ki részleteket.
„A menet elején kerékpáron ment egy ember nemzetiszínű zászlóval a kezében. Utána haladt a tömeg, majd a fölzászlózott busz. A Sötétkapu város felőli oldalán, a sorompónál, a katonák megállították a tömeget, azzal, hogy nem lehet bemenni. Az emberek ezzel nem törődve közölték a katonákkal, hogy ők s
emmi rosszat nem akarnak, csak azt, hogy a hadsereg is álljon a felkelők mellé, és elindultak befelé. Erre a katonák lelőtték a kerékpárost, aki a helyszínen rögtön meghalt. Ezt követően a tankágyúval állítólag csak riasztólövést akartak leadni, a Sötétkapu belső bejárata felőli oszlopot akarták megcélozni, hogy azon robbanjon a lövedék, aminek a hatására elfutnak az emberek. Csakhogy a lövedék gellert kapott az oszlopon, bevágódott az alagútba, és eltalálta a bent lévő busz hátsó harmadát. Ezt követően viszont minden ablakból elkezdtek tüzelni. Az emberek ettől nagyon megrémültek, mindenki rohant a város felé. Majd a tank kijött az alagútból, szétlőtt egy trafikot a szerencsétlen trafikosnővel együtt, és tovább lövöldözött a menekülőkre.
A vérengzésnek mintegy tizenöt halottja volt, ezek neve szerepel a Sötétkapuban nemrégiben elhelyezett emléktáblán, a sebesültek számát viszont még ma sem tudják pontosan, mert sokan nem mertek jelentkezni a városi kórházban. Az emberek igyekeztek elbújni, hiszen nem lehetett tudni, hogy mi lesz a folytatás.
(...)
Én nyílván elfogult vagyok, de a november 4-ig eltelt időt úgy tudom jellemezni, hogy még annyi nevető szemű, jókedvű, gondtalan, fölszabadult embert nem láttam, és azt hiszem, többé nem is fogok látni, mint azokban a napokban. Eufóriás hangulatban éltünk.”
A „Magántörténelem 1956” című honlapon további rengeteg személyes történet, beszámoló olvasható, érdemes felkeresni, mert fontos az eseményeket emberközelből is megismerni.
Találtam egy nagyon jó cikket az egyik internetes oldalon. Nem célom saját elmélkedésem Önökre erőltetése, de a cikket közkinccsé teszem, mert bennem nagyon sok gondolatot ébresztett. Az alábbi részlet a Néphadsereg című újság (mely a Honvédelmi Minisztérium hivatalos lapja volt) 1956. október 29-i számában volt olvasható „Hazugság ország helyén—igazság ország” címmel.
„Szaggatjuk magunkról a múltat, egy dicső történelmű nemzet méltóságával mossuk le homlokunkról a rákent gyalázatot. Kipusztítjuk életünkből mindazt, ami szennyes, kivetjük azt, ami egy időtlennek tűnő évtizeden át szégyenpírba borította a becsületes magyar ember arcát.
Hazudták, hogy szabad nép vagyunk, hazudták, hogy jól élünk, hazudták, hogy „tiszta lapot” nyitunk az ország történetében. S kegyetlen erővel követelték, hogy sárbatiporva nemzeti büszkeségünket, azt higgyük el, azt cselekedjük vakon, bután, elkábulva, ami ellen becsületünk minden porcikája sikoltozva tiltakozott. Szívünk és józan eszünk azt mondta: hazugság a szavuk! A zsarnoki önkény azonban a tisztaszívű magyar ember torkára forrasztotta az ellenkezést.
Milliárdnyi gyönyörű tulajdonsága van a magyarnak. Bátor, munkaszerető, szívós, kitartó – ki tudná vala-mennyit felsorolni. Mégis a legszebb közöttük: igazságszerető, igazmondó. Népünk képzeletét a mondavilágok igazságáért harcoló hősei töltik be, az igazmondásra neveli anya a gyermekét, tanár az iskolásfiút, erre inti bölcs szóval az öregebb a fiatalt. Nemzetünk lényegében él az igazságérzet, ezért a nemzeti büszkeségünket tiporták a szégyentelenek, akik csalás és hazugság árjával borították el hazánkat. (...)
Most azt dörgi a magyar: az igazság országa legyen a hazugságé helyén. Az igazságé, ahogy 1953. nyarán felcsillant a remény, ahogy a törvény márványába vési az Alkotmány, az igazságé, mely az emberek szívében él. Az igazság legyen a program és a terv, a szó és a tett! Félre a körmönfont ravaszkodókkal, a karrieristákkal és a pozícióhajhászokkal, félre mindazokkal, akik hitványságukat hazudozással akarják elleplezni az emberek színe előtt. (...)
Az igazság országa legyünk, melyben büszkén, emelt fővel járhat a becsületes magyar ember! A nép embere, aki ezen munkálkodik!”
Nos, úgy hiszem, talán e fenti sorokhoz nem kell különösebb kommentár.
Engem személy szerint zavar, hogy a székesfővárosunkat körüllengő centralizáltság ezt az ünnepünket is érinti, pedig az ország különböző pontjain ugyancsak forradalom volt. Ezt a hiányt pótolva Horváth Csaba esztergomi történetéből ragadtam ki részleteket.
„A menet elején kerékpáron ment egy ember nemzetiszínű zászlóval a kezében. Utána haladt a tömeg, majd a fölzászlózott busz. A Sötétkapu város felőli oldalán, a sorompónál, a katonák megállították a tömeget, azzal, hogy nem lehet bemenni. Az emberek ezzel nem törődve közölték a katonákkal, hogy ők s
emmi rosszat nem akarnak, csak azt, hogy a hadsereg is álljon a felkelők mellé, és elindultak befelé. Erre a katonák lelőtték a kerékpárost, aki a helyszínen rögtön meghalt. Ezt követően a tankágyúval állítólag csak riasztólövést akartak leadni, a Sötétkapu belső bejárata felőli oszlopot akarták megcélozni, hogy azon robbanjon a lövedék, aminek a hatására elfutnak az emberek. Csakhogy a lövedék gellert kapott az oszlopon, bevágódott az alagútba, és eltalálta a bent lévő busz hátsó harmadát. Ezt követően viszont minden ablakból elkezdtek tüzelni. Az emberek ettől nagyon megrémültek, mindenki rohant a város felé. Majd a tank kijött az alagútból, szétlőtt egy trafikot a szerencsétlen trafikosnővel együtt, és tovább lövöldözött a menekülőkre.A vérengzésnek mintegy tizenöt halottja volt, ezek neve szerepel a Sötétkapuban nemrégiben elhelyezett emléktáblán, a sebesültek számát viszont még ma sem tudják pontosan, mert sokan nem mertek jelentkezni a városi kórházban. Az emberek igyekeztek elbújni, hiszen nem lehetett tudni, hogy mi lesz a folytatás.
(...)
Én nyílván elfogult vagyok, de a november 4-ig eltelt időt úgy tudom jellemezni, hogy még annyi nevető szemű, jókedvű, gondtalan, fölszabadult embert nem láttam, és azt hiszem, többé nem is fogok látni, mint azokban a napokban. Eufóriás hangulatban éltünk.”
A „Magántörténelem 1956” című honlapon további rengeteg személyes történet, beszámoló olvasható, érdemes felkeresni, mert fontos az eseményeket emberközelből is megismerni.
Pósfai Csaba
Címkék:
Bál szeretetből
14:08 |
Bejegyezte:
Gyermelyi Hírlap
Az idén is megrendezésre került az óvoda jótékonysági bálja, a Gesztenye-bál. Az idei bál hagyományosnak mondható, de korántsem volt az; hiszen rekord részvevővel és rekord bevétellel büszkélkedhet.
A bálon százötvenen szórakoztak és 400.000 Ft-ot hozott az óvodának, mely összeget az udvari játékok ütéscsillapító talajának kialakítására fordítjuk. Ha csak pusztán a számokat nézzük, kijelenthetjük: ez a bál sikeres volt.
Fel kell tennünk azonban egy kérdést. Mi ennek a sikernek a titka? Semmi különös, csak az, hogy minden szervező, segítő és résztvevő szívét-lelkét adta a szervezéshez, mindenki időt, energiát nem kímélve akarta, hogy ez a bál jól sikerüljön. És mindezt mosolyogva, jókedvűen, szeretettel. Megbecsülve és elfogadva egymás ötleteit, értékeit. A sikerhez szükség volt mindenkire: az óvoda dolgozóinak kreativitására és munkájára, az SZMK ötleteire és tenni akarására, az anyukákból álló Gyermelyi Varieté meglepetés műsorára, Tirpák tanár úr jó bulit garantáló zenéjére, Végh Róbert és csapatának büféjére, áldozatkész kiszolgálására.
Az írtuk, semmi különös nem kellett a sikerhez. Ez a semmi tulajdonképpen „minden”. Minden, ami egy közösséget élő, működő, lüktető közösséggé tesz. Sok kis sejtre, melyek végül élő szövetté állnak össze. Erre a SZÖVETségre volt megható példa az idei Gesztenye-bál. Mindenkinek köszönjük!
A bálon százötvenen szórakoztak és 400.000 Ft-ot hozott az óvodának, mely összeget az udvari játékok ütéscsillapító talajának kialakítására fordítjuk. Ha csak pusztán a számokat nézzük, kijelenthetjük: ez a bál sikeres volt.
Fel kell tennünk azonban egy kérdést. Mi ennek a sikernek a titka? Semmi különös, csak az, hogy minden szervező, segítő és résztvevő szívét-lelkét adta a szervezéshez, mindenki időt, energiát nem kímélve akarta, hogy ez a bál jól sikerüljön. És mindezt mosolyogva, jókedvűen, szeretettel. Megbecsülve és elfogadva egymás ötleteit, értékeit. A sikerhez szükség volt mindenkire: az óvoda dolgozóinak kreativitására és munkájára, az SZMK ötleteire és tenni akarására, az anyukákból álló Gyermelyi Varieté meglepetés műsorára, Tirpák tanár úr jó bulit garantáló zenéjére, Végh Róbert és csapatának büféjére, áldozatkész kiszolgálására.
Az írtuk, semmi különös nem kellett a sikerhez. Ez a semmi tulajdonképpen „minden”. Minden, ami egy közösséget élő, működő, lüktető közösséggé tesz. Sok kis sejtre, melyek végül élő szövetté állnak össze. Erre a SZÖVETségre volt megható példa az idei Gesztenye-bál. Mindenkinek köszönjük!
Fridricné Bitter Ildikó és az
óvoda Szülői Munkaközössége
óvoda Szülői Munkaközössége
Tégy meg minden jót, ami tőled telik,
Amilyen eszközzel csak tudod,
Amilyen módon csak tudod,
Ahol csak tudod,
Akivel csak tudod,
Ameddig csak tudod.
(John Wesley)
Amilyen eszközzel csak tudod,
Amilyen módon csak tudod,
Ahol csak tudod,
Akivel csak tudod,
Ameddig csak tudod.
(John Wesley)
Gesztenye bál a szülők szemével
14:06 |
Bejegyezte:
Gyermelyi Hírlap
Gesztenye-mese
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Gesztenye-bál, hogy ebben a rohanó gesztenyevilágban legalább ezen a napon együtt lehessen minden gesztenye egy igen nemes cél érdekében: a kicsi gesztenyéik további sikeres fejlesztéséért. A bálra mindenki nagyon készült. Az óvónénik, a tanárok, a szülői munkaközösség, az Oktatási Központ összes alkalmazottja, hogy minden gesztenye jól érezze magát. Voltak, akik sütiket sütöttek, voltak, akik táncot tanultak be, voltak, akik az aulát díszítették, és persze mindannyian izgultak, hogy minden jól sikerüljön.
És eljött a nagy nap, és eljött a falu összes gesztenyéje. Volt nagy vigadalom, tombolahúzás, táncolás, sok- sok nevetés, játékos fejtörők. Hajnalig mulatott mindenki!
Köszönjük mindenkinek a részvételt és a sok-sok segítséget! Viszlát jövőre, ugyanekkor, ugyanitt, ugyanilyen lelkesedéssel!
Ahogy egy férj látta…
Újra elérkezett az ősz, a gesztenyeérés ideje, és ezzel együtt a hagyományos Gesztenye-bál is, melyre minden előző bálnál többen váltottak jegyet és tombolát. Mikor feleségemmel beléptünk a bálterembe fel sem tűntek a nála lévő nagy szatyrok – nem nekem kellett hozni. Inkább a nyüzsgő tömegre és Tirpák tanár úr zenéjére figyeltem. A szokásos bevezetések után igazából nem is nagyon kerestem a páromat, mivel a társaság és a zene lekötött. De egyszer csak elsötétült a terem és Ildikó rövid bevezetője után a szülők meglepetés műsora következett. És volt is meglepetés! Miután a beszaladt anyukákról lekerült a fürdőköpeny, elkezdődött az SZMK-s szülők Gyermelyi Varieté nevű táncegyüttesének mazsorett műsora.
Hatalmas siker volt, többször visszatapsolták őket. Elsősorban a férjek, akik még csak nem is sejtették, hogy mire készül életük párja az SZMK találkozókon. Ezért kellett a több szatyor: fellépő ruha volt benne. Igazi meglepetés volt és nagyon kellemes! Látszott a gyakorlás, az összehangoltság.
A bál a tombolával folytatódott, ahol a felajánlott tárgyak mindegyike gazdára talált. Volt tudáspróba is az óvodáról, melynek fődíját – egy hatalmas gesztenyetortát – az „Élcsapat” nevű alkalmi társaság nyerte meg. Utána szokás szerint hajnalig folytatódott a tánc a legkitartóbb bálozók részére. Mi is közöttük voltunk, mert nagyon jól éreztük magunkat és reméljük a Gesztenye-bál igazi hagyománnyá válik.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Gesztenye-bál, hogy ebben a rohanó gesztenyevilágban legalább ezen a napon együtt lehessen minden gesztenye egy igen nemes cél érdekében: a kicsi gesztenyéik további sikeres fejlesztéséért. A bálra mindenki nagyon készült. Az óvónénik, a tanárok, a szülői munkaközösség, az Oktatási Központ összes alkalmazottja, hogy minden gesztenye jól érezze magát. Voltak, akik sütiket sütöttek, voltak, akik táncot tanultak be, voltak, akik az aulát díszítették, és persze mindannyian izgultak, hogy minden jól sikerüljön.
És eljött a nagy nap, és eljött a falu összes gesztenyéje. Volt nagy vigadalom, tombolahúzás, táncolás, sok- sok nevetés, játékos fejtörők. Hajnalig mulatott mindenki!
Köszönjük mindenkinek a részvételt és a sok-sok segítséget! Viszlát jövőre, ugyanekkor, ugyanitt, ugyanilyen lelkesedéssel!
Almásiné Garamvölgyi Viktória
Ahogy egy férj látta…
Újra elérkezett az ősz, a gesztenyeérés ideje, és ezzel együtt a hagyományos Gesztenye-bál is, melyre minden előző bálnál többen váltottak jegyet és tombolát. Mikor feleségemmel beléptünk a bálterembe fel sem tűntek a nála lévő nagy szatyrok – nem nekem kellett hozni. Inkább a nyüzsgő tömegre és Tirpák tanár úr zenéjére figyeltem. A szokásos bevezetések után igazából nem is nagyon kerestem a páromat, mivel a társaság és a zene lekötött. De egyszer csak elsötétült a terem és Ildikó rövid bevezetője után a szülők meglepetés műsora következett. És volt is meglepetés! Miután a beszaladt anyukákról lekerült a fürdőköpeny, elkezdődött az SZMK-s szülők Gyermelyi Varieté nevű táncegyüttesének mazsorett műsora.
Hatalmas siker volt, többször visszatapsolták őket. Elsősorban a férjek, akik még csak nem is sejtették, hogy mire készül életük párja az SZMK találkozókon. Ezért kellett a több szatyor: fellépő ruha volt benne. Igazi meglepetés volt és nagyon kellemes! Látszott a gyakorlás, az összehangoltság.
A bál a tombolával folytatódott, ahol a felajánlott tárgyak mindegyike gazdára talált. Volt tudáspróba is az óvodáról, melynek fődíját – egy hatalmas gesztenyetortát – az „Élcsapat” nevű alkalmi társaság nyerte meg. Utána szokás szerint hajnalig folytatódott a tánc a legkitartóbb bálozók részére. Mi is közöttük voltunk, mert nagyon jól éreztük magunkat és reméljük a Gesztenye-bál igazi hagyománnyá válik.
Szederkényi József
Falunapi versenyeredmények, díjazottak
14:00 |
Bejegyezte:
Gyermelyi Hírlap
A tésztakép készítő verseny eredményei
1. díj Éberhardt Julianna: KINCSEM, MAGYARORSZÁG LEGHÍRESEBB LOVA
A második és harmadik díj megosztott volt. (A nevek helyezésen belül ábécé sorrendben vannak feltüntetve.)
2. díj Agócs Julianna - Feszler Liza: A TRÓJAI FALÓ
2. díj Kovács Márton: VADÁSZKUTYA MUNKA KÖZBEN
3. díj Kiss Kira: GYERMELYI TÉSZTA LOGÓJA
3. díj Oláh Szimonetta: TÁJKÉP LÓVAL
Falunapi Kupa eredmények
1. Mákos delfin
2. KHB
3. Felsőházi -BA-SA-KÖ
4. Dorog Boys
5. Old Boys
6. Kolt
7. Rumcájsz
Gólkirály: Kovács Sándor
Legjobb mezőnyjátékos: Horváth Gyula
Legjobb kapus: Tóvári Gergő
A civil kezdeményezések és munkájuk elismeréséért oklevelet kaptak
Köteles Erzsébet és Köteles Margit
Az „Iskolás fiú” szobor felajánlásáért
Szabolcs Péter Munkácsy–díjas szobrászművész
Az „Iskolás fiú” szobor elkészítéséért
A Gyarmatpusztai MTTSZ
„Az Iskolás fiú” szobor környezetének kialakításáért, valamint a gyermelyi buszmegállók és hirdetőtáblák elkészítéséért
Szente László
„Az Iskolás fiú” szobor környezetének kialakításáért, valamint a gyermelyi buszmegállók és hirdetőtáblák elkészítéséért.
Raduka Lajos
A gyermelyi buszmegállók és hirdetőtáblák elkészítésének anyagi támogatásáért.
Pintér István
a Szeszgyárpusztai lőtér létrehozásáért.
Éberhardt András
A gyermelyi római katolikus ravatalozó felújításának szervezéséért.
Gratulálunk minden verseny díjazottjainak, és a kitüntetetteknek!
1. díj Éberhardt Julianna: KINCSEM, MAGYARORSZÁG LEGHÍRESEBB LOVA
A második és harmadik díj megosztott volt. (A nevek helyezésen belül ábécé sorrendben vannak feltüntetve.)
2. díj Agócs Julianna - Feszler Liza: A TRÓJAI FALÓ
2. díj Kovács Márton: VADÁSZKUTYA MUNKA KÖZBEN
3. díj Kiss Kira: GYERMELYI TÉSZTA LOGÓJA
3. díj Oláh Szimonetta: TÁJKÉP LÓVAL
Falunapi Kupa eredmények
1. Mákos delfin
2. KHB
3. Felsőházi -BA-SA-KÖ
4. Dorog Boys
5. Old Boys
6. Kolt
7. Rumcájsz
Gólkirály: Kovács Sándor
Legjobb mezőnyjátékos: Horváth Gyula
Legjobb kapus: Tóvári Gergő
A civil kezdeményezések és munkájuk elismeréséért oklevelet kaptak
Köteles Erzsébet és Köteles Margit
Az „Iskolás fiú” szobor felajánlásáért
Szabolcs Péter Munkácsy–díjas szobrászművész
Az „Iskolás fiú” szobor elkészítéséért
A Gyarmatpusztai MTTSZ
„Az Iskolás fiú” szobor környezetének kialakításáért, valamint a gyermelyi buszmegállók és hirdetőtáblák elkészítéséért
Szente László
„Az Iskolás fiú” szobor környezetének kialakításáért, valamint a gyermelyi buszmegállók és hirdetőtáblák elkészítéséért.
Raduka Lajos
A gyermelyi buszmegállók és hirdetőtáblák elkészítésének anyagi támogatásáért.
Pintér István
a Szeszgyárpusztai lőtér létrehozásáért.
Éberhardt András
A gyermelyi római katolikus ravatalozó felújításának szervezéséért.
Gratulálunk minden verseny díjazottjainak, és a kitüntetetteknek!
Önkormányzat, Gyermely-Szomor LE
és a Szervezők
és a Szervezők
Az Egyesület Falunapi Borsátra
13:56 |
Bejegyezte:
Gyermelyi Hírlap
Az idei falunapon is megjelent a „Gyermelyért” Faluvédő Egyesület az immár hagyományosnak mondható Gyermelyi Borok Sátrával. Négy gyermelyi gazda ajánlott fel öt féle bort kóstolásra (Végh Zsigmond, Papp hegyi cuvee 2008; Kiss Lajos, Királyleányka 2007; Hertel Imre, Olaszrizling és Zenit 2007; Izsó Sándor, vegyes fehér 2007), ezen kívül kesztölci és töki borokat is kínáltunk kóstolásra.
Az egyesületet támogatni szándékozók gravírozott üvegpoharat, gyermelyi képeslapot vásárolhattak. A Gyermelyi Pék Kft. friss pogácsa felajánlásával segítette még kellemesebbé tenni a kortyolgatást.
Azt gondoljuk, hogy ugyan hagyományosnak mondható a falunapi borsátor, mégis egészen más volt az idei. Egy igazán hangulatosan feldíszített sátor és asztalok várták a borkedvelőket.
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani minden támogatónknak és segítőnknek. A díszítésben való közreműködésért pedig külön köszönet M. Nagy Sándornak és Kókai Ritának, a sátorért pedig Végh Róbertnek.
Az egyesületet támogatni szándékozók gravírozott üvegpoharat, gyermelyi képeslapot vásárolhattak. A Gyermelyi Pék Kft. friss pogácsa felajánlásával segítette még kellemesebbé tenni a kortyolgatást.Azt gondoljuk, hogy ugyan hagyományosnak mondható a falunapi borsátor, mégis egészen más volt az idei. Egy igazán hangulatosan feldíszített sátor és asztalok várták a borkedvelőket.
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani minden támogatónknak és segítőnknek. A díszítésben való közreműködésért pedig külön köszönet M. Nagy Sándornak és Kókai Ritának, a sátorért pedig Végh Róbertnek.
„Gyermelyért” Faluvédő Egyesület
Falunap volt...
13:51 |
Bejegyezte:
Gyermelyi Hírlap
Ebben az esztendőben együtt tartottuk az iskola- és a falunapot. Az iskolában pénteken, két versenyen mérhették össze tudásukat, képességeiket alsós tanítványaink. Természetismereti vetélkedőn a 4. osztályos Benke Ádám, Borsos Anna, Kiss Kira, Zelenák Dávid képviselte iskolánkat, és második helyezést értek el a szomori csapat mögött. A pénteki délután aszfaltrajz versenyt is szerveztünk diákjainknak, ahol első helyezést ért el Erdei Róbert, Kiss Károly, Oláh Szabolcs és Tóth Stefánia 3. osztályos tanulók csapata. Gratulálunk a nyerteseknek és minden résztvevőnek. A kora este a nevező focicsapatok selejtező és döntő mérkőzéseivel telt, majd késő este a Civilházban szórakozhattak a fiatalok.
Szombaton délelőtt a zuhogó eső és a hideg szél elől behúzódtunk az iskola tantermeibe, ahol kézműves foglalkozást tartottunk. Sípot faraghattak, batikolhattak, tésztaképet és papírfigurákat készíthettek az érdeklődők.
Tizenegy órakor a Kistücsök Meseszínpad által előadott magyar és külföldi klasszikus meséket élvezhették szüleikkel a gyermekek, karon ülőktől egészen a nagyobbakig.
Délután szoboravatásra gyűltünk ismét egybe. Ekkor került leleplezésre Köteles Erzsébet és Köteles Margit adománya, Szabolcs Péter Munkácsy–díjas szobrászművész „Iskolás fiú” című alkotása, melynek hátterét és alapzatát Szente László készítette el.
Sáros György beszédében az elmúlt időszakot a civil kezdeményezések évének nevezte, és okleveleket adott át az általa felsorolt kezdeményezések megvalósítóinak. Stark István művészettörténeti összefüggések felvázolásával méltatta az alkotás jelentőségét.
Ezután került sor az iskola osztályainak előadásaira, melyek betanításában valamennyi pedagógus közreműködött. Ünnepélyes és szimbolikus alkalma volt ez annak, hogy a máriahalmi és gyermelyi tanulók egy közösséggé kovácsolódtak.
A röpke másfél órában az ének, a zene és a tánc dominált. A palotás méltóságteljességétől a modern tánc esetenként akrobatikus mozzanataiig, a néptánctól a country-ig követhette a közönség a színvonalas produkciókat, gyakran felcsattanó tapssal. (Egy hét múlva hasonló sikerrel Máriahalmon is szerepeltek a tanítványaink.) A jó hangulat a Gyermelyi Copfocskák, valamint a Szomori Néptánccsoport előadása alatt is folytatódott.
A sportpályán huszár bemutatót tartott a Carino Lovas SE. Az alkonyatban szép záró rész volt a tűzugrás, mely számunkra szemet gyönyörködtető látvány, a lovak számára viszont ijesztő megpróbáltatás.
Az esti program ismét az aulában folytatódott, ahol Ihos József, Polgár Tamás, Csonka András, majd Szandi lépett a színpadra. Az aula zsúfolásig megtelt, az előadókat inspirálta a közönség jókedve, a művészek nagy beleéléssel, sok ráadás számmal hálálták meg a egybegyűltek ovációját.
Az esti bálban a tarjáni Stréhli Kapelle sramli zenéjére táncolhattak a szórakozni vágyók. Az este előrehaladtával többféle zenei műfaj irányába is elkalandozott a zenekar, bizonyítván zenei tudásuk sokszínűségét.
Éjféltől Ábrahám Zoltán bajnai DJ diszkója zárta a falunapot, a jó énekhangú jelentkezők karaoke előadásaival.
A hideg és esős idő ellenére az épületben egymást követő produkciók közül mindenki talált az érdeklődésének megfelelő programot, és aki eljött reméljük jól érezte magát. A pedagógusoknak, óvónőknek, és mindenkinek, aki a nap sikeréhez hozzájárult ezúton is hálás köszönetet mondunk.
Szombaton délelőtt a zuhogó eső és a hideg szél elől behúzódtunk az iskola tantermeibe, ahol kézműves foglalkozást tartottunk. Sípot faraghattak, batikolhattak, tésztaképet és papírfigurákat készíthettek az érdeklődők.
Tizenegy órakor a Kistücsök Meseszínpad által előadott magyar és külföldi klasszikus meséket élvezhették szüleikkel a gyermekek, karon ülőktől egészen a nagyobbakig.
Délután szoboravatásra gyűltünk ismét egybe. Ekkor került leleplezésre Köteles Erzsébet és Köteles Margit adománya, Szabolcs Péter Munkácsy–díjas szobrászművész „Iskolás fiú” című alkotása, melynek hátterét és alapzatát Szente László készítette el.
Sáros György beszédében az elmúlt időszakot a civil kezdeményezések évének nevezte, és okleveleket adott át az általa felsorolt kezdeményezések megvalósítóinak. Stark István művészettörténeti összefüggések felvázolásával méltatta az alkotás jelentőségét.
Ezután került sor az iskola osztályainak előadásaira, melyek betanításában valamennyi pedagógus közreműködött. Ünnepélyes és szimbolikus alkalma volt ez annak, hogy a máriahalmi és gyermelyi tanulók egy közösséggé kovácsolódtak.
A röpke másfél órában az ének, a zene és a tánc dominált. A palotás méltóságteljességétől a modern tánc esetenként akrobatikus mozzanataiig, a néptánctól a country-ig követhette a közönség a színvonalas produkciókat, gyakran felcsattanó tapssal. (Egy hét múlva hasonló sikerrel Máriahalmon is szerepeltek a tanítványaink.) A jó hangulat a Gyermelyi Copfocskák, valamint a Szomori Néptánccsoport előadása alatt is folytatódott.
A sportpályán huszár bemutatót tartott a Carino Lovas SE. Az alkonyatban szép záró rész volt a tűzugrás, mely számunkra szemet gyönyörködtető látvány, a lovak számára viszont ijesztő megpróbáltatás.
Az esti program ismét az aulában folytatódott, ahol Ihos József, Polgár Tamás, Csonka András, majd Szandi lépett a színpadra. Az aula zsúfolásig megtelt, az előadókat inspirálta a közönség jókedve, a művészek nagy beleéléssel, sok ráadás számmal hálálták meg a egybegyűltek ovációját.
Az esti bálban a tarjáni Stréhli Kapelle sramli zenéjére táncolhattak a szórakozni vágyók. Az este előrehaladtával többféle zenei műfaj irányába is elkalandozott a zenekar, bizonyítván zenei tudásuk sokszínűségét.
Éjféltől Ábrahám Zoltán bajnai DJ diszkója zárta a falunapot, a jó énekhangú jelentkezők karaoke előadásaival.
A hideg és esős idő ellenére az épületben egymást követő produkciók közül mindenki talált az érdeklődésének megfelelő programot, és aki eljött reméljük jól érezte magát. A pedagógusoknak, óvónőknek, és mindenkinek, aki a nap sikeréhez hozzájárult ezúton is hálás köszönetet mondunk.
Rendezőség
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)