2008. november 22., szombat
Gondolkodom...
8:12 | 
Bejegyezte:
Gyermelyi Hírlap
Azon gondolkodom, hogy vajon mi az oka annak, hogy nemzeti ünnepeinken kevesen, talán évről-évre egyre kevesebben vagyunk?
Legutóbb az l956. október 23-i ünnepélyen fogalmazódott meg bennem a kérdés.
Tavaly arra kértem a Képviselő-testületet, hogy ne tologassuk ide-oda az ünnepélyek dátumát, arra való hivatkozással, hogy hosszú hétvége jön, sokan elutaznak, satöbbi. Ez nem méltó az ünnephez, nem méltó azokhoz, akikről emlékezünk, akik előtt tisztelgünk.
Az Oktatási és Kulturális Központban minden évben megható, nagy háttérmunkával előkészített ünnepélyek részesei lehetnek mindazok, akik eljönnek, akik együtt ünnepelnek, a szereplőkkel együtt idézik fel a történelmi múlt eseményeit.
Mégis úgy tűnik, hogy a szereplőkön, azok szülein, hozzátartozóin kívül a nagy többség otthon marad. A felelősség súlya nagy. A mi felelősségünk Kedves Szülők! Hogyan várhatjuk el gyermekeinktől, hogy őrizzék a lángot, ha mi nem állunk eléjük személyes példamutatással? Nem lehet kifogás az elfásultság, a mindennapok taposómalma nem vetheti rá árnyékát az ünnepekre!
Ezeken a napokon meg kell állni, fel kell idézni a múltat. Azért, hogy kellő muníciót adjunk az utókor kezébe, annak érdekében, hogy gyermekeink tisztában legyenek a múlttal, hogy olyan dolgokról, részletekről hallhassanak, amelyek — esetleg — nem hangzanak el a történelem órákon.
Egy ünnepély hangulata egyébként is egészen más. Az összetartozás, az együtt ünneplés aurája összekovácsol minket, ettől közösség a közösség. Ha nem tudunk együtt ünnepelni elsorvadnak gyökereink, értékeink.
Milyen jövőt építhetünk a múlt ismerete nélkül?? Milyen jövőt építhetnek gyermekeink, ha mi már nem leszünk?
Kell, hogy legyen megoldás! Tegyünk meg érte mindent! Legközelebbi nemzeti ünnepünket 2009. március 15-én ünnepeljük.
Jöjjünk el gyermekeinkkel együtt! Találkozzunk az Oktatási és Kulturális Központban!
Legutóbb az l956. október 23-i ünnepélyen fogalmazódott meg bennem a kérdés.
Tavaly arra kértem a Képviselő-testületet, hogy ne tologassuk ide-oda az ünnepélyek dátumát, arra való hivatkozással, hogy hosszú hétvége jön, sokan elutaznak, satöbbi. Ez nem méltó az ünnephez, nem méltó azokhoz, akikről emlékezünk, akik előtt tisztelgünk.
Az Oktatási és Kulturális Központban minden évben megható, nagy háttérmunkával előkészített ünnepélyek részesei lehetnek mindazok, akik eljönnek, akik együtt ünnepelnek, a szereplőkkel együtt idézik fel a történelmi múlt eseményeit.
Mégis úgy tűnik, hogy a szereplőkön, azok szülein, hozzátartozóin kívül a nagy többség otthon marad. A felelősség súlya nagy. A mi felelősségünk Kedves Szülők! Hogyan várhatjuk el gyermekeinktől, hogy őrizzék a lángot, ha mi nem állunk eléjük személyes példamutatással? Nem lehet kifogás az elfásultság, a mindennapok taposómalma nem vetheti rá árnyékát az ünnepekre!
Ezeken a napokon meg kell állni, fel kell idézni a múltat. Azért, hogy kellő muníciót adjunk az utókor kezébe, annak érdekében, hogy gyermekeink tisztában legyenek a múlttal, hogy olyan dolgokról, részletekről hallhassanak, amelyek — esetleg — nem hangzanak el a történelem órákon.
Egy ünnepély hangulata egyébként is egészen más. Az összetartozás, az együtt ünneplés aurája összekovácsol minket, ettől közösség a közösség. Ha nem tudunk együtt ünnepelni elsorvadnak gyökereink, értékeink.
Milyen jövőt építhetünk a múlt ismerete nélkül?? Milyen jövőt építhetnek gyermekeink, ha mi már nem leszünk?
Kell, hogy legyen megoldás! Tegyünk meg érte mindent! Legközelebbi nemzeti ünnepünket 2009. március 15-én ünnepeljük.
Jöjjünk el gyermekeinkkel együtt! Találkozzunk az Oktatási és Kulturális Központban!
Tisztelettel:
Kókai Rita, szülő
Kókai Rita, szülő
Címkék:
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése