Nagy öröm számunkra, hogy Tolnai Imre tanár úr, iskolánk volt igazgatója, testnevelő tanára által —a Labdarúgó Egyesület honlapjára— írt sporttörténeti visszaemlékezés itt a Gyermelyi Hírlap hasábjain megjelenhet. Úgy gondoljuk, a fiatalok számára fontos a gyökerek megismerése, az idősebbek pedig szívesen nosztalgiáznak egy kicsit...

2008. augusztus 3-án községünk korszerű Uniós színvonalú műfüves, villanyvilágítással ellátott sportpályával gazdagodott, ami tovább növelheti szakirányú sporttevékenység folytatását a helyieknek és a határainkon kívülieknek egyaránt. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy nem volt mindig így. Hosszú időbe telt, amíg községünk eljutott idáig, hogy sportpálya, öltöző, sportcsarnok, műfüves pályák állnak rendelkezésünkre a minőségi sport, a hobbi és a tömegsporthoz. Ahhoz, hogy erről egy kis képet kapjunk, vissza kell mennünk - gondolatban - apáink, nagyapáink korába, hogy lássuk honnan jött, hová jutott községünk sportélete.
A II. világháború előttről kezdeném: ebből a korból nem is beszélhetünk itteni sporttevékenységről. Az iskolai testnevelés volt az egyetlen, ami alacsony színvonalon, játékos keretek között folyt és csak egy kis többletmozgást jelentett. Alkalmi versengések is csak hébe-hóba, kivételes ünnepnapokon akadtak. Például: ki az erősebb? („birok”, „birkózás”), ki emel fel nagyobb rönköt? (súlyemelés), Ki dob messzebbre? („gránátdobás”), kötélhúzás.
Nem sportolásra, de megemlíthető a Gyermelyi Strandfürdő, ami 1942-től néhány évig fürdést és némi mozgást jelentett akkor sokaknak. A kezdeteket az 1960-as évektől kell keresni. Ebben az évben megépült a mai iskolánk elődje, ami az akkori viszonyokhoz képest korszerűnek számított.
A szellemi oktatás mellett ez az iskolai testnevelést is rendszeresebbé tette, annak ellenére, hogy semmiféle tárgyi feltétel nem volt hozzá. A testnevelésórák az udvaron, télen a tantermekben folytak. Csupán a lelkesedés és a sporttevékenység megszerettetése vezetett el fokozatosan ez egyre rendszeresebbé váló versenyekhez. Az iskolai versenyek mellett egyre gyakoribbá váltak a barátságos futballmérkőzések, néha egy-egy atlétikai verseny, futás, kerékpár-, és ügyességi vetélkedők. Például 11-es rúgás, akadályverseny. Divatba jött a sakkozás, asztalitenisz. Alakult egy női kézilabdacsapat is. Tornában, atlétikában már megjelentünk vidéki versenyeken is. A sport népszerűsítésében az iskola járt elől rendszeres versenyekkel; 3-4 évente megrendezett tornaünnepélyekkel, bemutatókkal, népi játékok felújításával (pl.: méta). Ekkor még jégpályánk is volt...

A teljes cikk a Gyermely-Szomor LE honlapján, valamint az újság nyomtatott változatában olvasható.