2009. február 7., szombat
Kérek két percet!
11:43 | 
Bejegyezte:
Gyermelyi Hírlap
Istenuccse, gondoltam rá, mégis váratlan gyorsasággal ért, újraéledt újságunk főszerkesztőjének üzenete: szívesen közreadjuk dolgaidat, írjál.
Hát most Kedves Olvasóim itten vagyok. Azt nem tudom pontosan, hogy mikor találkoztunk utoljára, de hogy sok víz lefolyt azóta az öreg szoborapó által hűségesen őrzött forráskút csövein, meg (sajnos) sok-sok utcáinkbelit kísérhettünk ki a temetőkbe, azt bízvást állíthatom. Igaz engem is hívtak (nem tudom, hogy a többes szám itt helyénvaló e), de az igazság valahol akörül van, hogy igazándiból nem is volt mehetnékem, valahogy mindig találtam valami kapaszkodót, indokot, hogy maradjak, hogy maradhassak, valakiért, valakikért, valamiért.
Hogy újra hallhassam az „Adagio” dalait, hogy megérhessem, hogy falunkba újra fészket találjanak az évek óta hűtlen (vagy elűzött) gólyák, hogy újra benyithassak a kitudja mióta miért, de zárva tartó Malom Vendéglő „utcára nyíló” ajtaján, és kinézhessek az ablakán, hogy jön-e már… a tavasz, meg nyár meg ősz s talán a tél is. Hogy maradhassak még, hiszen akárhogy fúj is a szél, veri a fákat az eső és környékeznek bajok, gondok, azért jó dolog találkozni egymással, odasomolyogni, huncutkodni parolázni egyáltalán szóba állni, beszélgetni, mert ezt csak az élő tudja. Bizony. Szóval érdemes, ha hiszitek, ha nem, érdemes élni. Csak meg kell találni kiért, kikért, miért.
Február van. Rövidebb, mint a tavalyi. Egy nappal hamarabb jön a postás. Tiszta nyereség. Nem tudom, hogy hétfőn (2-án) lesték-e a híradást a mackóról. Kijön, visszamegy? A hiedelem szerint ha a maci ilyenkor meglátja az árnyékát elnyúlik a tél, de ha nem akkor korai tavaszra számíthatunk.
Na de kérem tisztelettel, ki tudja az igazat. Egy Claude nevű francia tudós ez ügyben azt állítja, hogy kevesebb volna a félreértés, és biztosabb lehetne az időjárási jóslás is, ha a medvének (ő nem macizott mint én) nem nappal, hanem éjjel kellene megnézni az árnyékát. Ugyanis, ha az adott február másodikán telihold van (tudják teliholdkor–ha tiszta felhőtlen az égbolt–akkor világos is van), tehát árnyékát láthatja a maci. Azaz visszamegy és brr jön a hideg. Kimentem, megnéztem (volna) de a ködtől, párától nem láttam sem csillagot sem Holdat. Hát most itt lennénk a nagy bizonytalanságban ha a meteorológiában jártas és mindig csinos Lucia nem biztatna bennünket, a kertek alján ácsingózik a tavasz.
Jó lenne elhinni. A hirdetőtáblákon olvasom azért a jónép szervezkedik. Egyik bál a másik után. Igazuk van. Ne vegyék fenyegetésnek (hiszen korábban nem igen volt báli muri ahol nem lejtettem volna), hogy jövőre én is elmegyek.
Elmegyek.
Hát most Kedves Olvasóim itten vagyok. Azt nem tudom pontosan, hogy mikor találkoztunk utoljára, de hogy sok víz lefolyt azóta az öreg szoborapó által hűségesen őrzött forráskút csövein, meg (sajnos) sok-sok utcáinkbelit kísérhettünk ki a temetőkbe, azt bízvást állíthatom. Igaz engem is hívtak (nem tudom, hogy a többes szám itt helyénvaló e), de az igazság valahol akörül van, hogy igazándiból nem is volt mehetnékem, valahogy mindig találtam valami kapaszkodót, indokot, hogy maradjak, hogy maradhassak, valakiért, valakikért, valamiért.
Hogy újra hallhassam az „Adagio” dalait, hogy megérhessem, hogy falunkba újra fészket találjanak az évek óta hűtlen (vagy elűzött) gólyák, hogy újra benyithassak a kitudja mióta miért, de zárva tartó Malom Vendéglő „utcára nyíló” ajtaján, és kinézhessek az ablakán, hogy jön-e már… a tavasz, meg nyár meg ősz s talán a tél is. Hogy maradhassak még, hiszen akárhogy fúj is a szél, veri a fákat az eső és környékeznek bajok, gondok, azért jó dolog találkozni egymással, odasomolyogni, huncutkodni parolázni egyáltalán szóba állni, beszélgetni, mert ezt csak az élő tudja. Bizony. Szóval érdemes, ha hiszitek, ha nem, érdemes élni. Csak meg kell találni kiért, kikért, miért.
Február van. Rövidebb, mint a tavalyi. Egy nappal hamarabb jön a postás. Tiszta nyereség. Nem tudom, hogy hétfőn (2-án) lesték-e a híradást a mackóról. Kijön, visszamegy? A hiedelem szerint ha a maci ilyenkor meglátja az árnyékát elnyúlik a tél, de ha nem akkor korai tavaszra számíthatunk.
Na de kérem tisztelettel, ki tudja az igazat. Egy Claude nevű francia tudós ez ügyben azt állítja, hogy kevesebb volna a félreértés, és biztosabb lehetne az időjárási jóslás is, ha a medvének (ő nem macizott mint én) nem nappal, hanem éjjel kellene megnézni az árnyékát. Ugyanis, ha az adott február másodikán telihold van (tudják teliholdkor–ha tiszta felhőtlen az égbolt–akkor világos is van), tehát árnyékát láthatja a maci. Azaz visszamegy és brr jön a hideg. Kimentem, megnéztem (volna) de a ködtől, párától nem láttam sem csillagot sem Holdat. Hát most itt lennénk a nagy bizonytalanságban ha a meteorológiában jártas és mindig csinos Lucia nem biztatna bennünket, a kertek alján ácsingózik a tavasz.
Jó lenne elhinni. A hirdetőtáblákon olvasom azért a jónép szervezkedik. Egyik bál a másik után. Igazuk van. Ne vegyék fenyegetésnek (hiszen korábban nem igen volt báli muri ahol nem lejtettem volna), hogy jövőre én is elmegyek.
Elmegyek.
Béla bácsi
Címkék:
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése