A véletlenről kerekedett vita kellős közepén a szembe-asztalszomszédom egy heves lendülettel a székkarfába ütötte a könyökét és ezzel a mozdulattal „véletlenül” levörösborozta elegáns, krémszínű pantallóját. Miközben asszonyi tanácsra gyorsan sót szórtunk a kékfrankossal megöntözött nadrágra, a vita új lendületet kapott. Akkor most ez mi volt? Hát szándékosság az nem lehetett, az biztos, hiszen senki sem önti le magát, csak úgy akaratlagosan. Véletlen lehetett, vagy csak egyszerű figyelmetlenség, mögé bújt ügyetlenség? A vitát az érvek, ellenérvek sokassága ellenére sem tudtuk lezárni. Jómagam a „mindennek oka van” közhelyes bölcsessége mellé raktam a voksomat, mert – gondolom én –, ha jobban figyelnénk az okokra, nem vagy kevésbé lennének a véletlenek. Mondok is példát.
Legalább két esztendeje, hogy szóba hoztam (itt az újság hasábjain is), hogy a forráskútnál elhelyezett „információs tábla” becsapja a tájékozódni szándékozókat. Ugyanis aki Tarjánba Szeretne eljutni, azt Szomor felé irányítja, aki pedig Szomorra kívánkozik annak Tarján felé mutatja az utat. Az, hogy a munkások, akik lehet, hogy gyermelyiek voltak és olvasni is tudtak (mégis) fordítva helyezték el a táblát, azt talán némi elnéző, megbocsátó engedménnyel lehetne véletlennek is tekinteni. De, hogy ez a tábla még mindig ott van, és úgy van ott, ahogy, azt ugye Kedves Olvasóm azt már nem lehet csak véletlen, annak oka kell, hogy legyen.
És azt minek lehet minősíteni, ha például valaki, a temetőből hazafelé menet, az elszáradt, kóróköteget, amit (korábban, mint virágcsokrot) szerettei sírjáról hozott, nem a szemétgyűjtőbe, hanem egy elegáns mozdulattal az éppen arra lakó kertjébe dobja. És nem egyszer,hanem többször! Tehát nem véletlenül! Vajon mi lehet az oka?
És az vajon véletlen-e, hogy a legutóbbi hírlapunkban egy eleddig szokatlan, de csudálatosan izgalmas tartalmú (ahogy írták: civil kezdeményezésű) meghívót olvashattam? Még nem ismerem Kádár Réka asszonyt és a volt vőlegényét Szabó Béla urat, sem. Meg a családjukhoz sem volt szerencsém, de azt elhatároztam, hogy meglehetősen rozoga létemre is igyekezni fogok, ezt a kedves, emberpárt megismerni. Gyertek Ti is! Valahogy úgy, mint régen, amikor az Erős Magdi meghirdette, ha jöttök, lesztek, ha hoztok, esztek! Hát menjünk is, meg vigyünk is!