1332. nap
Életem 1332. napján Zazihoz mentünk vendégségbe. Az indulásnál a szokásos tortúra. Aznap is gond volt a szüleimmel. Képtelenek megérteni, hogy Zazi sokkal jobban örülne nekem, ha mezítláb mennék. No mindegy, fél óra után rájuk hagytam ezt a cipő dolgot. Okos enged ugye.
Elmentünk Gyarmatpusztára, hadd szórakozzanak egy kicsit a szüleim. De ezek a felnőttek csak nyavajogni tudnak, hogy rossz idő van. Azt nem tudom hol, mert Gyarmatpusztán klasszul esett az eső. Egy szomorú bácsi ült egy nagy piros lepedő mellett, aminek a közepén egy bikaszerű valami állt. Ezen a nagy piros lepedőn első osztályú pocsolyák voltak. Akár merre ugráltunk rajta, mindig pocsolyába érkeztünk. Talán fájt a bácsi lába és nem tudott velünk pocsolyázni. Biztos ezért volt szomorú.
Volt arcfestés, de én még nem szeretek sminkelni. Helyette vizet festettem, amibe papírt raktam. Nagyon szép lett. Anyu azt mondta ilyen szép festményt még sosem látott. Pedig Ő sok múzeumban járt már, sőt az otthoni és a bölcsis festményeimet is látta.
A legjobban Ricsi bohóc tetszett. Szegény nem tudott rendesen varázsolni. Még szerencse, hogy Petra néni és Ákos bácsi segítettek neki. Hogy ne legyen Ricsi bohóc nagyon szomorú ezért, énekeltünk vele egy kicsit a többi gyerekkel együtt. Ennek nagyon örült, mert adott Ricsi bohócos papírt, ami még ma is meg van otthon a Pöttyös Panni 2. és 3. oldala között.
Ott volt Zazi Nagypapája is, akinek nagyon finom vize van. Anyunak és Apunak mindig csak picike pohárból ad belőle. Biztos nagyon drága, de nagyon finom lehet, a szüleim nagyon mosolyogósak lesznek, ha kapnak belőle. Nekem persze a gonosz szüleim sosem adnak belőle. Állítólag majd ha megnövök...
És hogy gyorsan megnőjek kaptam Csoki bácsitól gulyás levest. Késő délután Anyu és Apu nyert egy csokit. Azt mondták a helyismereti vetélkedőn. Mindig is tudtam, hogy ilyen okosak. Elvégre sokat tanítottam őket. Ezért Ők a legokosabbak a világon.
Utána vendégségbe mentünk Zaziékhoz, de nem maradhattunk sokáig. Szokásos este van, haza kell menni szöveg. Szóval a szüleim már megint ezzel a hazaindulással zaklattak. Még muszáj lett volna rulettezni egy kicsit a gardróbban. Ezek a szülők semmit sem tudnak a világról. Aztán ez az „öltözz már” szöveg. Nem mintha ők hamarabb elkészülnének. Kifelé menet gyorsan hátraszaladtam a kertbe csúszdázni egy kicsit, de a gonosz Apukám elkapott és berakott az autóba. Nagyon mérges voltam rá, egész úton hozzá sem szóltam. Pedig majdnem egész Szomorig ébren maradtam.

1333. nap
A szüleimmel már megint gond van…