A legszebb ünnepi szimbólum a karácsonyfa, mely, bármely hihetetlen, alig 400 éve jelent meg a világban. Ez azonban nem zárja ki, hogy a karácsonyfa gyökerei ne csak az elmúlt évezredekbe nyúljanak vissza. A régi rómaiak például babérkoszorút díszítettek fel, ami az élet megújulásának jelképe volt.
A karácsonyfa-állítás szokása Skandináviából származik, a harmincéves háború (1618-1648) idején jutott el Németországba, a svédek európai hadjáratai során. Bécsben az első karácsonyfát a Berlinből áttelepült Arnstein bankárcsalád házában állították 1814-ben, ami akkoriban olyan furcsa volt, hogy még a titkosrendőrség is jelentést készített róla.
Magyarországon a XIX. század második felében vált igazán hagyománnyá fenyőfát díszíteni. Hazánkban az első óvoda megalapítója, Brunszvik Teréz állított először karácsonyfát 1824-ben, de igazán csak 1867 után terjedt el, először csak a nemesi és a nagypolgári lakásokban, majd kis idő múlva a társadalom széles körében.
A karácsonyfadísz kezdetben alma, dió, mézeskalács, gyertya volt. A karácsonyfa díszítése azonban sokat változott az elmúlt évek alatt, bár mostanában kezdenek megint a régi díszek megjelenni a boltok polcain és a fákon. Magyar jellegzetesség a szaloncukor, amit a díszekhez hasonlóan a karácsonyfa ágaira lógatnak. A magyar hagyomány szerint a fát december 24-én állítják, és vízkeresztig (január 6.) áll.

Forrás: wikipedia.org és szepkaracsony.hu