Rögtön a végkövetkeztetéssel kezdem, mert nem tudom megállni: ez egy hihetetlenül jó Hobo album, az utóbbi évek legjobbja minden tekintetben. Aki szerette valaha is Földes László, alias Hobo munkásságát, egy ideig biztosan nem veszi ki a lemezt a lejátszóból!
De mindjárt tovább is megyek. Ne csak azok hallgassák, akik hobósok, hanem mindenki, akinek a magyar Zene — és itt a zene nem véletlenül nagybetűs, — kicsit is kedves! Hobo, korunk Tinódija, költő, ezt eddig is tudtuk, hiszen korábbi műveit sem lehetett háttérzeneként hallgatni, de erre az albumra ez duplán igaz. Tökéletes mű, mind zeneileg, mind a dalszövegeket tekintve, odafigyelést, átélést kíván. Ha így hallgatjuk garantáltan néha borsódzni fog a hátunk.
Az album címe önmagáért beszél: Circus Hungaricus. Valóban a mindennapjaink elevenednek meg Cipolla lovagtól, a Madárijesztőn át a Kisemberig, melyben a nézőtérről a cirkuszt szemlélő, magáénak azt sosem tekintő kívülálló is megjelenik. A fantasztikus zenéért Madarász Gábort illeti a dicséret, aki korábban Ákossal és Rúzsa Magdival is zenélt. Utóbbival egyébként Hobo elénekli első duettjét is a lemezen (A Bolondok Hajója).
Engedjék meg, hogy az egyik dalból idézve ajánljam Önöknek ezt a kitűnő alkotást: „Bolond lett a bölcsből, most a hazug az igaz, tenni kéne valami jót, hogy találhass vigaszt!” Nos, Hobo megtette!

Pósfai Csaba