Nem rég vettem egy könyvet. Először csak az íróján ragadt meg a szemem, hiszen Berente Ágitól már több érdekes témájú könyvet olvastam. A címe: Életmódkönyv. Belelapoztam és érdekesnél-érdekesebb főcímeket találtam, így aztán a kosaramban végezte.
Olyan témákról ír, olyan tanácsokat ad, amiről talán úgy gondoljuk: Ugyan már, hiszen ezt tudom… ez olyan magától értetődő… Ennek ellenére ajánlom minden Kedves Olvasónknak. Sose késő tanulni, nem árt ismételni! Most két-három témát érintek. Az a jó, hogy a fejezetek nincsenek „összeláncolva”, egy-egy téma önállóan is megállja helyét, tehát a jövőben, akár sorozatban is Önök elé tárható. Remélem sikerül kedvet csinálni az olvasáshoz!
Köszönés, bemutatkozás
A köszönéssel alapjaiban nincsen semmi baj, ha minden esetben tudnánk kinek, hogyan. A teljesség igénye nélkül:
Mindig az újonnan érkező köszön a már jelenlévőnek,
Ha két embert egy harmadik mutat be egymásnak, a menetrend: a bemutató mondja el hangosan mindkét ember nevét. A férfire mutat először, majd a nőre. Ilyenkor a két bemutatott kezet fog, és annyit mond: „üdvözlöm”.
Ha a nő éppen ül, ülve nyújtja a kezét bemutatkozásra. A férfinek azonban fel kell állnia.
Ha nem nyújtja kézfogásra kezét, akinek illenék, akkor nem illik a másiknak erőltetni
Telefon etikett
A telefon, mint újdonsült lakótársunk minden titkunk tudója, abban a nagyszerű kényelemben ringat minket, hogy bárkit, bárhol, bármikor elérünk. Szóljunk most „csak” a mobilról!
Azt mondják, az nem tud normálisan mobilozni, aki egyébként sem tud viselkedni. No talán ez egy kis túlzás. Az viszont igaz, hogy meg kell tanulnunk ízlésesen használni, sőt ha kell kikapcsolni is, különben sosem lesz nyugtunk, könnyel tönkre teszi a társas kapcsolatokat, a pihenésre szánt időt.
Azért találták ki a mobilt, hogy „utánad mehessen”. Hogy ott is elérhetőek legyünk, ahol máskülönben nem. A gond legfőképp a hangos csengőhanggal van, az össze-vissza trallalákkal, a feltűnő társalgással. Képzeljük el azt az éttermet, ahol felváltva csörrennek meg a mobiltelefonok, majd kezdenek jól hallható beszélgetésbe a delikvensek, miközben partnerük kínosan tekintget erre-arra. Avagy a buszon utazó tömeget, ahol Jucika éppen a barátnőjének telefonál, s közben ízesen ecseteli az előző napi randi történéseit. Ízléstelen.
Van a mobilon rezgő beállítási mód is, némító gomb, villogón hívásjelző. Tegyük magunk mellé, ha már annyira nem nélkülözhet minket a világ egy pillanatra sem, de tiszteletlenség a társaságunkban tartózkodóval szemben, ha a jelenlétében beszélgetni kezdünk. Ha fontos, akkor legalább ennyi: Ne haragudj, ezt fel kell vennem. Ilyenkor félre vonulunk, hiszen nem tartozik másra, amiről beszélünk.
Ha valahol ki van írva, hogy mellőzzük használatát, akkor az azt jelenti, hogy kapcsoljuk ki. Hisz nem elég, ha mi nem hívunk senkit, a minket hívó fél nem tudhatja, hol tartózkodunk. Én szeretem, ha pld. értekezlet előtt az előadó figyelmezteti a jelenlévőket. Így sok kellemetlenség elkerülhető.
Nagy figyelmetlenségre utal, amikor az előadót hosszas trallalával zavarjuk meg, és igazán kellemetlen, amikor az ünnepségen fellépő gyermekeink műsorát, melyre heteket készültek, egy bekapcsolva hagyott mobil zengedező hangjával zavarjuk meg. Nem is szólva arról, hogy a hirtelen keresés közepette az a pimasz „jószág” nem akar előbújni, s az illető zavarában össze-vissza kapkod, miközben rászegeződik számtalan rosszalló, összeszűkült szempár.
Milyen napszakban alkalmas a telefonálás? Reggel érdemes megvárni a 8 órát, de jobb a 9. Este 9 után kerüljük!

(Folytatása következik…)
Berente Ági Életmódkönyv c. könyve alapján összeállította:

Kókai Rita