Idén Kossuth Lajos 1848. március 17-én, a Nemzeti Újságban megjelentetett, előző napon elmondott beszédének részleteivel emlékezünk az 1848-as forradalomra. A szöveg megértéséhez és persze az emlékezéshez is fel kell elevenítenünk a történelmi pillanatot.
Március 14-én este, amikor Kossuth az ifjúság többezres tömegéhez szólt, megígérte, hogy az oldalán álló Batthyány Lajos grófot, mint kinevezett felelős magyar miniszterelnököt hozzák vissza Bécsből.
Az ifjúság nemcsak Pozsonyban, Pesten is az utcára tódult a bécsi forradalom hírére. 1848. március 15-én Petőfi vezetésével kinyomatták a szabad sajtó első magyar termékeit, a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot.
Mint ismeretes, az országgyűlési küldöttség tagjai ezen a napon utaztak Bécsbe. Céljuk az volt, hogy elérjék István nádor teljhatalmú helytartóvá való kinevezését, Batthyány miniszterelnöki megbízatását, és azt az ígéretet, hogy V. Ferdinánd szentesít minden törvénycikket, amelyet az országgyűlés a nádor vezetésével megalkot.
Március 16-án egész nap, sőt a rá következő éjszakán is alkudozások folytak a bécsi Hofburgban. Március 16-án éjfélkor úgy látszott, hogy sikerül az uralkodói leirat szövegét helybenhagyatni V. Ferdinánddal és az Állami Konferenciával. Március 17-én azonban kiderült, hogy a leirat csak István nádor teljhatalmú helytartói kinevezését tartalmazza, és rábízta, hogy a felelős minisztérium hatáskörére vonatkozó törvényjavaslatot terjessze majd fel „további elhatározás alá”. Ez a legfelsőbb kézirat súlyos tekintélyveszteséget jelentett volna mind a nádor, mind Kossuth és Batthyány számára.
A pesti forradalom híre bizonyára aztán közrejátszott abban, hogy Kossuth és Batthyány végül rá tudta venni a nádort, hogy éljen teljhatalmával, és ő nevezze ki Batthyány Lajos grófot miniszterelnökké. István nádor nemcsak ezt tette meg, hanem személyesen megszerezte ehhez a király jóváhagyását. Így sikerült a bécsi központosító-bürokrata klikk szívós ellenállása ellenére kivívni a legfontosabb célt: Batthyány miniszterelnöki kinevezését.
Kossuth hazatérve a Zöldfa fogadó erkélyéről így számolt be —szó szerint idézve— az út eredményéről:
„Mi más törvényeket Bécsből nem hozánk, nekünk más törvények Bécsből nem kellettek. Nekünk felelős minisztérium kellett, mely a nemzet őrködése és nemzet iránti felelősség kötelessége alatt a nemzet törvényhozóival együtt formulázza meg részletesebben azon törvényeket, melyekre nézve a nemzet erészbeni kívánságát kijelentette, s melyekre nézve a fejedelem helybenhagyását általánosságban – mert másképpen nem lehetett – adott válaszában szinte kijelentette.(…)
Uraim! Néhány napok ezelőtt némelyekre nézve közülünk talán veszély percei voltak. De ezen túl vagyunk. Most a munka napja következik. A munka napja nehezebb, mint a veszélyé; mert a veszély az egyest éri csak, ellenben a munka gyümölcse az egész hazáé. E munka tekintetében, uraim, oly közszellemre van szükség, mely, általhatva a szabadság lelkesedésétől, azon meggyőződés által vezéreltessék, hogy a szabadságnak konszolidációjára jogszerű rend és jogszerű nyugalom kell. (…) Tisztelettel emelek kalapot a magyar ifjúság előtt, melyben a pezsgő vér a férfiúi kor határozottságával és komolyságával párosulva nem csekély tényező volt az eredmények kivívásában Bécs falai közt; s ezen urak megfeleltek a bizodalmas várakozásnak, mert azt hiszem, a bizodalmat megérdemlették azok, kik Bécsben fenn valának. A bizodalmas várakozást veszem a magyar nemzet számára igénybe: hogy a léleknek és testi erőnek minden megfeszítésével az előnkbe kitűzött törvényeket azon polcra lehessen érlelni, hogy ezen országgyűlés, mely a nemzeti szabadságnak alapítója, minél hamarább átadhassa hatalmát a képviselet alapján választandó köznemzeti képviselőknek kezébe. (…)
Én reménylem, uraim, hogy úgy a polgárság, mint az ifjúság, mint minden hazafi, ezen magasztos missziónak mind fontosságát, mind valóságát érezni és megérteni fogja, s ennek következtében megtartja az országgyűlés számára azon állapotot, mely szükséges arra, hogy az országgyűlés a reánézve hátralévő napokon által a nemzetet nemcsak szabaddá tette légyen; hanem szabadsága által boldogságában is megörökíté. Éljen az új miniszter! (…)
Magyarország történetében sok bús lapok mellett sok örömlap is van; de talán nekünk adja meg Isten azon dicsőséget, hogy Magyarország átalakulását vérontás nélkül eszközölhetjük, és amely dicsőséget megszerezni lelkünknek legforróbb vágya. És remélem, hogy ezen törekvésében a törvényhozó testet a nemzetnek minden tagjai pártolni, gyámolítani és ápolni fogják.”

Gondolatforgácsok, avagy egy volt nemzeti napszámos fésületlen elmélkedése (a magyar) 1848 forradalmi tavaszának, néhány említésre méltónak tartott történéséről.

Remélem, hogy jól értelmeztem az „öröknaptár” számítási előírásait, amelyekből pedig az derült ki, hogy a 162 évvel ezelőtti március 15. (ugyan úgy, mint az idei) hétfői napra esik. Az meg csak hab a tortán, hogy az időjárás is rokonítani akarta magát, ehhez az egybeeséshez. Ugyanis a korabeli híradások szerint, 1848 márciusának idusán havas eső esett, aminek kompenzálásához, szerény számítások szerint, a pest-budai polgárnak elég lehetett egy esernyő is. Ám az idei március, már túlkampányolta magát, nekünk nem elég a havas eső, nekünk hó kell. És lőn. Most mikor (csütörtök délután) e sorokat írom, az ablakon kinézve, látom, hogy gusztusos pelyhekben hull a hó, és e pillanatban úgy tűnik, hogy csak az esernyő az kevés lenne, ide még, ha hótoló lapátra nem is, de egy jóféle seprűre azért még szükség lehet.
Pilvax Kávéház
Talán nincs is olyan visszaemlékezés, amelyben ne kerülne szóba a Pilvax kávéház neve. Ez persze nem is csoda, hiszen ahogy Tompa Mihály egyik visszaemlékezésében írja „Ez volt a forradalom bölcsője”. Itt volt a radikális értelmiségi fiatalok törzshelye, itt alakultak meg a „Tízek Társasága” meg a „Fiatal Magyarország” nevű csoportok. A „Tizek Társaságát” Petőfi alapította és olyan tagjai voltak, mint Jókai, Tompa Mihály, Kerényi Frigyes, Vajda János. A másik csoportosulás a „Fiatal Magyarország” asztaltársaság vezére pedig Vasvári Pál volt és a fiatal jogászokat tömörítette. A két asztaltársaság később teljes egyetértésben Ellenzéki Kör néven. egyesült. Vasárnap (azaz március 14-én) este igen forró a hangulat. Irányi (Halbschul) Dániel (újságíró, jogász), aki néhány nappal ez előtt a pozsonyi Diétán találkozott Kossuth Lajossal tolmácsolta Kossuth kérését, hogy készítsenek egy petíciót a magyar nép követeléseiről. Nála már volt egy fogalmazvány, amellyel Vasvári és Irányi vezetésével a jelenlévő fiatalok azonnal el kezdtek foglalkozni.
Irányiról ismerek egy megrázóan szép történetet. A szabadságharc bukása után menekülni kényszerül. Bátyja Irányi István, aki a honvédsereg (I. hadtest) hadbírója volt, hogy segítse öccse menekülését Dánielnek adja ki magát és vállalja a halálbüntetést. Egy osztrák tiszt azonban (aki régi jó ismerőse volt) felismeri és megmenti.
De térjünk vissza a Pilvaxba. Az egyik kisebb különteremben ott találjuk Petőfit, aki nagy gonddal tisztázza a Nemzeti Dal fogalmazványait. Arra sündörög, a minden lében kanál társaság kedvence Szikra Ferenc újságíró és megpillantva a vers címét, hogy „Rajta magyar”, azonnal odavágja: „Barátom, előbb talpra kell állítani a magyart és csak azután jöhet a rajta.”. És Petőfi, aki egyébként nehezen tűrte, ha valaki beleszól a munkájába csodák csodája, most, ha nem is azonnal, de kijavítva a vers címét, visszamegy a többiek közé és óriási sikert aratva elszavalja a Talpra magyart! Szinte valamennyi ünnepi szónokemlítést tesz egy valakiről, aki berohanva a kávéházba elújságolja: „Uraim most jöttem Pozsonyból, azzal a hírrel, hogy Bécsben tegnap kiütött a forradalom Metternich megbukott, a nép barikádokat emel és fegyverkezik”. Hát ezt a valakit egy pozsonyi kesztyűkészítő iparos 18 éves lelkes és talpraesett fiának Koplánszki Károlynak hívták.
Még éjfél előtt Petőfi elhívja Vasvárit és Bulyovszkyt a mostani Dohány utca, Síp utca sarkán álló első emeleti lakásába, ahol miután Júlia asszony egy-egy pohár borocskával megkínálja őket, folytatják a petíció, azaz a „Mit kíván a Magyar Nemzet” 12 pont szövegének pontosítását. Közben a kávéházban maradtak kézzel másolják, a még nem véglegesített 12 pontos követelés szövegét. Sőt! Sükey Károly egy fiatal jó nevű újságíró és költő, aki régi pilvaxos törzstag, kimegy a havas esős utcára és néhány kézzel írt írást, ahol nem éri az eső, vagyis a kapualjakba próbálja felragasztani. Meglátja ezt egy a Pilvax körül ólálkodó titkosrendőr, és mint elmeháborodottat be akarja vitetni a Rókus ispotály elmeosztályára. Sükeyt szerencséjére kávéházból kiérkező barátai kimentik szorult helyzetéből.
Még néhány szót a Pilvaxról. Nevét második tulajdonosáról, eredeti helyesírás szerint Pillwax Károlyról kapta. 1847-től Fillinger János a bérlő, de a Pilvax név maradt. Az eredeti épület 1911-ben a városrendezés áldozata lett, de néhány házzal odébb 1927-ben újra felépítették. Napjainkban a Taverna City Hotel Pilvax csoporthoz tartozik és Pilvax Kávéház néven működik.
Lehet, hogy csak én sajnálom, de ez alkalommal ennyi helyet kaptam. Ha lehet, meg a Kedves Olvasó is úgy gondolja, beszélgessünk még ezekről a csudálatosan szép és becsülendő idők apró kevésbé emlegetett netán elfelejtett dolgairól pl. Jókai és Laborfalvi románcáról, a kokárda történetéről stb.

Március 5-én, pénteken ismét bormustrán találkozhattak a gyermelyi borkedvelők és készítők. Immár sokadszor szervezte meg a Gyermelyért Faluvédő Egyesület, ifj. Fülöp László és Végh Zsigmond közreműködésének köszönhetően az elmúlt évig évadnyitónak számító rendezvényt. Idén ugyan beelőzött a Pálinka Est, de a bormustra szerepe ezzel cseppen sem változott.
A Nyakas pincészet színeiben kezdődött az est, ahol Nagy Péter úr tartott igen érdekes előadást a Nyakas Pince Zrt. marketing módszereiről. Az eddig megszokott előadásoktól merőben más témát hallottunk, de a jelenlegi gazdasági környezetben igen nagy aktualitással bírót. Érdekes volt hallani, hogy a pincészet igen kis mértékben használja a hagyományos reklámelemeket, mint TV, újság vagy egyéb hirdetés, hanem sokkal inkább a szakmai fórumokat, az azokon elért sikereket próbálják kihasználni, és kiprovokálni, hogy kérésük és ezáltal külön költség nélkül jelenjenek meg akár szakmai, akár szórakoztató lapokban, műsorokban. Természetesen Péter nem jött üres kézzel, négyféle töki fehérbort kóstolhattunk az előadás alatt.
Köszönjük a kóstolásra adott fehér bor felajánlását Kovács Nándornak és Kovács Józsefnek, hiszen így mindenképpen nevezhetjük a rendezvényt gyermelyinek. Annál is inkább, mert ezen borok igenis megállják a helyüket az előzően kóstoltak között, természetesen nem vitatva a Nyakas magas szakmai színvonalát, de akkor is, az utóbbi két bor a „miénk”!
És hát ugye, mivel a legtöbben nem érkeztek üres kézzel, a kóstolgatás tovább folytatódott a füstöltárus hidegtálak mellett, egy kis nótázás (csak úgy zengett az aula!) közben.
A Bormustrán készült fotók megtekinthetők a fotóalbumban.
Egészségünkre!

Ahogy már tavaly is tettem, idén is szeretném felhívni mindenki figyelmét erre a világméretű kezdeményezésre.
A Föld Órája a WWF nemzetközi kezdeményezése, aminek célja, hogy felhívjuk a figyelmet az éghajlatváltozásra és annak veszélyeire. A világ legnagyobb klímavédelmi eseményén a csatlakozók vállalják, hogy március utolsó szombatján 20.30-tól egy órára lekapcsolják a világítást.
A Föld Órája 2007-ben indult az ausztráliai Sydney-ből, majd 2008-ban vált nemzetközivé. Magyarország is ekkor vett először részt az akcióban, amihez akkor még csak négy hazai település csatlakozott. 2009-ben már 88 ország 4000 települése, és több százmillió ember kapcsolta le együtt a fényeket. Magyarországról 2009-ben 67 település és több mint egymillió ember vett részt a Föld Óráján, rajtuk kívül pedig rengeteg iskola, közintézmény, nagyvállalat és kisvállalkozás. Olyan híres látványosságok borultak sötétbe, mint a tatabányai Turul, a zsámbéki Romtemplom, a Parlament vagy a Művészetek Palotája.
Március 27-én este 20.30-kor Mi is kapcsoljuk le a villanyt, és az elektromos berendezéseinket! Ezzel máris minden idők legnagyobb klímavédelmi eseményének részesévé válunk.
Intézmények, iskolák, kis- és nagyvállalatok és települések is csatlakozhatnak az akcióhoz. Aki részt szeretne venni a Föld Óráján, regisztrálhat is a http://wwf.hu/foldoraja/ honlapon. Ezzel is hozzásegítve a szervezetet a résztvevők számának meghatározásához.
Forrás: WWF

Az előző részben a választások előtti fontosabb mozzanatokról, a parlament összetételéről olvashattak. A folytatásban a szavazásról, eredményességről, érvényességről és a két forduló jelentőségéről ejtünk néhány szót.

Apa, kezdődik!
A választások előtti napokban pattanásig feszülnek az idegek. A miénk a politikusok miatt, a politikusoké az eredmények miatt. A szavazás előtti nap 0:00 órától urnazárásig (vasárnap 19 óráig) kampánycsend lép életbe, és két nappal korábban már nem lehet közvélemény-kutatási adatokat sem nyilvánosságra hozni. Persze mindig van egy-két „véletlen, kirívó eset” ezekben a napokban is, de én még nem láttam kalodában senkit emiatt.
Aztán eljön a vasárnap és eleget téve állampolgári kötelességünknek – és megnyugtatva lelkiismeretünket, mondván rajtunk nem múlott – elmegyünk szavazni. Ahogy a Oscar-díj esélyes gyurmafilmekben is bemutatják nekünk, az első fordulóban biztos, hogy a boríték mellé két lepecsételt szavazólapot kapunk. Az egyik az egyéni jelöltek lapja, melyen a jelölt neve és az őt indító szervezet neve található, míg a másik a területi (megyei, avagy fővárosi) listák lapja, ugyancsak a szervezet és a listavezetők nevével. A magyar választási rendszerben országos listára nem lehet szavazni, azokat a helyeket az ún. töredékszavazatok alapján töltik fel (erről a következő részben bővebben). Mindegyik lapon csak egy helyre ikszelhetünk. Ha megvannak az ikszek és már unjuk a fülke meghitt magányosságát, akkor bedobjuk az urnába a papírokat és távozunk.Bár Gyermelyen nem valószínű, hogy találkozunk ilyennel, mégis fontos eleme a választásoknak az ún. exit poll (exit=kijárat; poll=szavazat, szavazás) jelentés, mely a választásokról távozók megkérdezésén alapul: Ön kire/mire szavazott?, teszik fel a kérdést. Ezek elemzésével szokott aztán tele lenni az esti hírműsor első fele, amíg a sok szakértő még nem tudja miről beszéljen.

Érvényes, eredményes, mindkettő, egyik semAhogy Palik László a Forma 1-es autók és pilótáik azonosításába, a sokat próbált tévés és rádiós műsorvezetők is bele-bele szoktak keveredni az érvényes, eredményes problematikába (legalábbis volt már rá példa). Mind az érvényességnek, mind az eredményességnek fontos szerepe van a választások során.
Érvényes a választás első fordulója, ha a választásra jogosultak legalább 50%-a plusz egy fő leadta szavazatát a választókerületben. Akkor eredményes is az első forduló, ha az egyik egyéni jelölt megszerzi a leadott érvényes szavazatok 50%-át plusz egy szavazatot. Ha már az első fordulóban érvényes a szavazás, akkor pártlistára már nem kell szavazni a második fordulóban, ezen felül, ha eredményes is, akkor nem kell második fordulót tartani, mert az egyéni jelölt is megválasztásra került. Ebből a folyamatábrából még világosabban látszik, tehát (kattintásra nagyobb lesz):Ha nincs meg az eredményesség és/vagy az érvényesség akkor második fordulót kell tartani. Ekkor azonban a pártlistákon túl, már csak az első három legtöbb szavazatot kapott egyéni jelölt indulhat. Egy párt jelöltje (elősegítve egy másik eredményesebb szereplését) a szavazás napján reggel 6 óráig jelezheti visszalépését. A második forduló akkor érvényes, ha a választók 25%-a plusz egy fő leadja szavazatát. Az eredményességi küszöb itt már nincs, a győzelemhez egyszerű többség szükséges (a legtöbb szavazatot kapó nyer). Ha a második forduló sem eredményes, új választást kell kiírni az adott választókörzetben.
A második forduló után aztán hátradőlünk, örülünk, bosszankodunk, várjuk a végleges eredményeket és a „parlamenti patkó” színösszetételét, melyet az OVB csakhamar ki is hirdet. De erről majd legközelebb.