Az egyházi esztendő legnagyobb ünnepének, húsvétnak, és a hozzá kapcsolódó időszaknak van az egyik leggazdagabb hagyománya a Kárpát-medence néprajzában. A „hamvazószerdától" fehérvasárnapig terjedő időszak néphagyományában és a szokásokhoz kapcsolódó tárgyakban elválaszthatatlanul összefonódik a természet ébredésének tapasztalata a feltámadás hittel, a termé­kenységvarázslás a test és a lélek megtisztulásával, a pogány babona a keresztyén hitvallásossággal.
Húsvét ünnepének református gyülekezeteinkben is változatos, sokszínű hagyománya van. A régi írások szerint „neveztetik pedig ilyen nevezettel á hús vételétől; mivel negyvennapi böjt után akkor kezdettek elsőbben húst enni. Nagyobb örömben egy ünnepet sem töltenek a keresztyének, mint húsvétot, amelyben nem csak prédikáltatták a Krisztus feltámadását, hanem egyik a másikat köszöntötték ilyenkép­pen: Surrexit Dominus! - Feltámadott az Úr! Más azt felelte: Vére surrexit et Simoni adparuit! - Bizonyára feltámadt és megjelent Simon­nak! Ezen a napon az Úr Vatsorájával elmúlhatatlanul éltek.”
A középkorban ezen a napon volt a katekhumenusok keresztelése, „akik ezen a napon vízbe meríttettenek vala”. „Fennmaradt volt a magyaroknál az a szokás, hogy húsvét másod napján öntöz­ték, vízbe hányták, egyik a másikat.” Valószínű innen ered húsvét második napjának „vízbehányó, vízbevető-hétfő” elnevezése, és a még ma is gyakorolt locsolás szokása.
Hogy is kerül a hímes tojás a húsvéti asztalra?
„1. Némelyek ennek eredetét a Sidóknál keresik, akik keményén főtt tojást tesznek el Húsvétban, s ezzel Jeruzsálem romlását ábrázolják.
2. Mások úgy adták elő, mintha a Föld újjászületésének, vagy termésének volna Szimbóluma, kiábrázolója.
3. Helyes okát, egyebet nem találjuk, hanem ezt, hogy felállván a Böjt, a keresztyének közt semmi sirost, vajat s tojást is enni szabad nem volt. Amely tojásokat azért hosszú böjtben összegyűjtöttek, azokat aztán Húsvétban örömmel ették, osztották Jóakaróiknak, s hogy kedvesebb ajándék legyen, mégis kezdették festeni, amely osztán felragadott és maradott az emberek között. Ezt erősíti az, hogy 1. Tsak Húsvétkor tselekszik; 2. nagy örömmel viszik véghez; 3. hogy adják a gyermekeknek, szomszédoknak s kivált a Kereszt Atyák és Anyák a magok Keresztfioknak s Leányoknak..."
1559 táján a török hódoltságban a gyulai uradalom területén illendő kötelessége volt minden jobbágynak, hogy húsvétkor a földesúr asztalára tíz tojást, egy bárányt és egy sonkát küldjön ajándékba.
Szatmárban, Betegben, Szabolcsban, de a Hajdúságban is, ma is gyakorolt szokás, hogy a húsvéti locsolkodás során a gyermekek legelőször a keresztszülőket locsolják meg.
Református gyülekezeteinkben máig megőrzött jellemvonása húsvét ünnepének az örvendezés és az úrasztalához való járulás. Régebben pedig ünnep második napján a református falvakban, ahol a locsolkodás - valószínűleg pogány eredete miatt - kevésbé, dívott, a gyerekek köszöntő verssel járták a falut. A köszöntésért piros tojást, süteményt kaptak. Számos húsvéti köszöntő verset őrzött meg a hagyomány, melyek között vannak olyanok, amelyek pogány elemeket is tar­talmaznak, és olyanok is, amelyek kifejezetten utalnak a húsvét ünnepének jelentőségére.

Igen, a korábbi évek húsvétjai igazi ünnepek voltak, mert akkor az emberek még ismerték az ünneplést és külsődleges megnyilvánulásaikban is tudtak különbséget tenni ünnep és hétköznap között, és értettek ahhoz is, miként kell ünnepet szerezni egymásnak.
Valahogy ez hiányzik most napjainkból: igény az ünnepre, az ünnepszerzés készsége és az együtt ünneplés önfeledt öröme. Húsvét a korábbi időkben az ajtónyitás, kaputárás ünnepe volt. Illett az ünnepköszöntőket felkészülten húsvéti hímes tojással, kaláccsal, s egyéb finomsággal fogadni.
Akkor húsvét elmaradhatatlan kellékeit nem boltban vásárolták, hanem azokat a szeretet, a fantázia, a kéz ügyessége készítette és tette feledhetetlenné és pótolhatatlanná. Milyen ünnepet „szentelünk”? Rajtunk áll.
Adja a jó Isten, hogy húsvét ünnepe legyen mindannyiunk számára élő ünnep, egymáshoz és Krisztushoz való odafordulás! Ezen sorokkal kívánok a tisztelt olvasóknak: Boldog, áldott ünnepet!

(Az idézetek Molnár Ambrus, egyházi néprajzos lelkipásztor református hagyományokat bemutató összeállításából származnak.)

A Gyermelyért Faluvédő Egyesület 2010. március 26-án rendezte meg a 2010-es Gyermelyi Borversenyt. Immár 15. alkalommal gyűltek össze a borbírák, hogy a gyermelyi pincékben feldolgozott szőlőből és mustból készült nedűket, azok termelőit és egész éves munkájuk gyümölcsét magát a bort minősítsék.
Mikóczy István a verseny bíráló bizottságának elnöke külön kiemelte, hogy a borban talán könnyebb meglátni a stílusjegyeket, az illatot és a zamatot, de sokkal nehezebb a bor mögött álló embert, annak akaratát, életfelfogását meglátni, mely hasonlóan fontos, hiszen a bor és készítője összefonódnak és ezáltal is alakítják egymást.
Idén 31 bormintát neveztek be a termelők, ezek közül 28 mintának ítélt érmet a bíráló bizottság. A cikk végén sorrendben közöljük a díjazottak névsorát a nevezett bor fajtájával (a nem 2009-es évjáratú borokat külön jelöljük).
Az értékelés után, immár hagyományosan kezdetét vette az ünnepi vacsora, közben mindenki kedvére kóstolhatta és dicsérhette a gazdák munkáját és borát. A finom falatokhoz és nedűkhöz a zenét a héregi Sárközi zenekar szolgáltatta.
Gratulálunk mindenkinek az eredményekhez és kitartást, jó időt és főleg egészséget kívánunk az idei munkához, a szervezőknek pedig köszönet a lebonyolításért!

A gyermelyi óvoda óvodapedagógusai és Szülői Munkaközössége szeretettel meghívja Önt a

Rácz Tibor szabadidő-szervező

Az idei 3. számunkban olvashatták Kókai Rita, Berente Ági: Életmódkönyv című könyvajánlójának első részét. Most közöljük a második részt az online kapcsolatokról. A harmadik, befejező részben majd a testbeszédről olvashatnak.

Kapcsolatteremtés online
Mérgezett egerek vagyunk. Fel-alá futkosunk, kevéske rendszer és átgondoltság mellett, úton-útfélen egymásnak ütközünk, összecsodálkozunk, aztán robogunk tovább. Egymás intim zónájában tülekszünk.
Ma már az intim térbe való behatolásnak számít a mobiltelefon, vagy a számítógép használata során létrejött kapcsolat. Ne légy magadra büszke, ha a kapcsolataid zöme számítógép barátság. Az internet és a mobiltelefon minden nagyszerűsége mellett komoly veszélyeket rejt, többek között azt, hogy baráti kapcsolataid elég alacsony szintre degradálódnak. Mobiltelefonod még éjjel is az ágyad mellett hever bekapcsolva, a számítógép is bármikor beléphet aurádba, mikor vagy hát szabad? Üzletfeleiddel forródróton kell csüngeni, mert másképp nem megy, e-mailek és sms-ek száguldoznak a légtérében, melyek minden pillanatodat készenlétre kárhoztatják.
Ki vagy szolgáltatva minden ismerősnek, mert ott is elérnek, ahol igazán nem szeretnéd, s ezt, muszáj vagy tűrni. Ha kikapcsolod a mobilt, nem olvasod el az e-maileket, az ma már eretnekség. Minek akkor neked bármelyik is? A bekapcsolt számítógép olyan, mint egy lyuk a világra. Egy cső, amin keresztül láthatóvá válsz, s amin át beengedet azt a nagy mennyiségű, feldolgozhatatlan infomáció áradatot. Ember legyen a talpán, aki állja a rohamot, csakhogy a felnőtteken kívül túlontúl sok gyermek is kaput nyitott magán ez által, ami potenciális veszélyforrásként újabb kihívásra, feladatok teljesítésére szólítja fel a szülőket. Szegény szülők! Ha tudnák, magukkal is mit kezdjenek ebben az ősrengetegben!
Talán saját magunknak is meg kellene húzni a határokat! Ugye milyen sokszor halljuk, olvassunk, hogy az odafigyelő szülők beosztják gyermekeik számára a számítógép előtt töltött időt, a tv nézést!? És mi van a felnőttekkel???!!! Talán nyugodtabb lenne az életünk, ha kevesebbet telefonálnánk, kevesebbet lennénk számítógép közelében! Mert így kapcsolatunk egyre feszültebb lesz a körülöttünk lévő világgal. Minden előnye ellenére!!! Mert feszültségben élünk, kiszolgáltatottságban. Vagy mindkettőben.
Mi az első reakciód, ha elmész otthonról, és útközben veszed észre, hogy otthon hagytad azt a fránya mobiltelefont? Kitör rajtad a pánik, hogy szent ég, mi lesz, ha baj ér, hogy szólsz valakinek, ha meg szükség van rád, hogyan tudnak elérni. Ajaj, káosz van! Vagy felszabadulsz. Mekkora könnyebbség, telefon nélkül egészen szabad embernek érzed magad!

A cikk Berente Ági Életmódkönyv c. könyve nyomán, és felhasználásával készült.

A korábbiakban túljutottunk tehát a választásokon és ott hagytuk abba, hogy várjuk az eredményeket. A befejező részben a mandátumkiosztásról, töredékszavazatokról és érintőlegesen az OVB-ről olvashatnak.

Ki nyer ma?
Este 7 órakor zárulnak az urnák, ez idő után már nem lehet szavazatokat leadni. Ezután a helyi választási bizottságok elkezdik a munkát minden szavazókörben, többször is összeszámolják a szavazatokat, majd az eredményeket folyamatosan jelentik az OVB-nek (Országos Választási Bizottság), mely a választások lebonyolításáért felel.
A ki nyer ma? kérdést egy mondattal nehéz megválaszolni. Mindenekelőtt reméljük, hogy talán rövid, de hosszútávon mindenképpen elsősorban az ország, hiszen ki lenne az, ki rosszakarója lenne-e népnek?
A fordulók végeredményébe persze beleszól a választások érvényes, eredményes kimenetele is, melyről a múltkor már beszéltünk. A legtisztább ügy az egyéni jelöltek parlamenti helyeinek, úgynevezett mandátumainak a sorsa, hiszen minden választókerületből egy fő juthat így az Országgyűlésbe, összesen 176 fő. Az a jelölt jut be, aki az adott választókerületben a legtöbb szavazatot kapta.
Problémásabb a megyei és az országos listás helyek kiosztása. Mivel ezek kacifántosabb statisztikai módszer szerint kerülnek kiszámításra csak a lényeget írom le. Főszabály, hogy a területi listáról csak azok a pártok jelöltjei juthatnak be az Országgyűlésbe, akik országosan a leadott érvényes listás szavazatok minimum 5%-át megszerezték, ezt nevezzük sokszor „5%-os parlamenti küszöb”-nek. Ha két párt közösen állít listát, akkor ez nem 5, hanem minimum 10%.
A területi (megyei, fővárosi) érvényes szavazatok számát elosztják a kiosztható mandátumok száma plusz 1-gyel. Ez a kvóta, amely egy mandátum elnyeréséhez szükséges. Amelyik párt egyszer elérte a kvótát, az egy mandátumot kap, amelyik kétszer, az kettőt, amelyik háromszor, az hármat és így tovább. Az ilyen módon, területi listáról szerezhető parlamenti helyek száma 152.
Országos listáról már csak 58 helyet lehet elnyerni, melyet a töredékszavazatok alapján osztanak el az egyes pártok között. A töredékszavazatok azok a leadott, de mandátumot nem eredményező szavazatok, amelyeket az országosan öt százaléknál több szavazatot szerzett pártok vesztes egyéni jelöltjei kaptak, illetve amelyeket a területi listákra adtak a szavazók.
Így áll össze a „Parlamenti Patkó”, ahol kisvártatva elfoglalják a helyüket a megválasztott képviselők, akik remélhetőleg minden erejükkel és tudásukkal az ország érdekeit szolgálják, s tartják szemük előtt, a saját és a partjaik érdekei helyett.
Higgyük el, hogy előbb-utóbb talán ezt is elérhetjük, és lépjünk is gyorsan tovább, mert van itt még néhány bizottság, akiket úgy is hívhatnánk, hogy…

A Hárombetűsök Társasága
A választások lebonyolításáért, a szükséges infrastruktúra üzemeltetéséért a „hárombetűsök” felelnek. A választásokat lebonyolító és felügyelő szervek a választási bizottságok és ezek végrehajtó apparátusai, a választási irodák. A településeken működőket Helyi Választási Bizottságnak és Irodának (HVB és HVI), ezek felettes szervei a területi választási bizottságok és irodák (TVB, TVI), míg az országos szervet Országos Választási Bizottságnak és Irodának (OVB és OVI) nevezzük.
A választási bizottságok független, csak a törvénynek alárendelt szervek. Feladatuk az eredmények megállapítása, a választások törvényességének biztosítása, a pártatlanság érvényesítése és szükség esetén a választás törvényes rendjének helyreállítása. A választási eredmény megállapítását követően, a választási bizottságok adják át a megbízatást a képviselőknek.

Kedves Olvasók!
Ezzel a választási rendszert bemutató sorozat végéhez értünk. Remélem hasznosnak találták ezen információkat és hozzájárulhatott e néhány sor, a választási kalamajka mélyebb, ugyanakkor egyszerűbb megismeréséhez.
A végére engedjenek meg annyit, hogy buzdítsam Önöket a választáson való részvételre. Az Országgyűlés népképviseleti, mégis látszólag (és valljuk be, tényszerűen tekintve is) kevés beleszólásunk van a dolgok működésébe, befolyásolására.
Most van rá lehetőség!
Éljünk vele!