A mostani „kétpercesemmel” első nekifutásra azt terveztem, hogy olyan közérdekűnek is felfogható témákkal fogok foglalkozni, mint pl. közutjaink kátyús temetkezési technológiája meg még néhány pl. a „Patakvéri becsület süllyesztőben” napirendre tűzött „azonnali kérdések” témaköre stb.
De aztán ilyen-olyan meggondolásokból úgy döntöttem, hogy ezeket a „kátyús” témákat később, és majd akkor hozom szóba, ha elolvadt a hó, ugyanis (előre ezt is elárulom) akkor majd, legalább is a reményeim szerint a leglaikusabb úton járó is észlelheti, hogy ez a kátyúzás nem lehet más, mintegy röhögségesen nyilvánvaló umbulda. De erről majd később.
Nem tudom, hogy érzékelték-e, hogy az utóbbi években se szeri se száma a legkülönfélébb hagyományőrző, vagy új hagyományokat teremtő szándékkal megkomponált kistelepülési kezdeményezéseknek. Fantasztikus rekordokat produkálnak különféle étkekből meg mindenféle (kocsi húzó, nyuszi eregető) pankrációkból. És akkor mi?
Hát bizony itt meglehetősen nagy a csend. Pedig voltak azért tiszteletre méltó próbálkozások Milyen biztatóan indultak például a „ha jöttök, lesztek, ha hoztok, esztek” akció vagy a látványos felvonulással cifrázott „szüreti mulatságok” stb. Még azért reménykedem, hogy a kedves emlékű „nyitott kapu” folytatódik, és az iskolai keretek közé szorult „Falunap” is előbb utóbb visszanövi magát.
A minap a 40 cseppes gyógyszer ügyében voltam járatos Tatai János barátomnál. Tőle kaptam az instrukciót –Ha írsz, az újságba akkor ne feledkezzél meg a február másodikai medve történetedről! Megígértem, betartom.
A néphit azt tartja, ha február 2-án borús, zord az idő, a medve nem megy vissza barlangjába, kint marad, hiszen ez azt jelzi, hogy lassan vége lesz a télnek. Hiszi, aki akarja!
Én azt látom, hogy Tél tábornokot nem igazán érdeklik a népi hiedelmek, meg hagyományok, Ő ki akarja tombolni magát és hármasfogatú szánjáról hosszú hókorbáccsal üti, veri a felszíni tájat, mert tudja, hogy napjai meg vannak számlálva, és ha akarja, ha nem, de már a zsigereiben is érzi a földalatti gyökerek tavaszváró mozgolódását.
Azt mondják, hogy a ködös Albionban, ha ismerősök találkoznak, az a módi járja, hogy a szokásos (jó reggelt, jó napot) üdvözlések után az elsődleges beszédtéma az időjárás.
–Na, mit szólsz Kedves Watson ehhez a ködhöz?
–Én is azt mondom, ha ez így megy tovább lehet, hogy mi is megszokjuk, hogy télen tél lesz (vagyis hó meg hideg), és nyáron meg nyár (vagyis gatyarohasztó meleg).
Ha így lesz, ha úgy, én azért jó időket és még jobb napokat kívánok Kedves Mindnyájuknak!

Béla bácsi