Levelemmel azt a mérgező embert (???) vagy embereket akarom megszólítani, aki (vagy akik) ebben az évben harmadik kutyánkat mérgezték meg (pedig még csak május eleje van). De nem csak a miénket.
Első két kutyusunk kistermetű volt és mivel mi nem vagyunk a láncra kötés hívei, bizony minden kapu alatt kifértek és hát csavarogtak, mindezek ellenére mérgezésükön mélységesen megdöbbentünk.
Ezek után, mikor az elmúlt hétvégén azt vettük észre, hogy 13 éves németjuhász kutyánk Rex, habzó szájjal fekszik, nagyon nagy haragra gerjedtünk. Erről a kutyáról azt kell tudni, hogy a saját telkünk körbekerülésén kívül soha sehova nem csavargott el. Senkit soha meg nem harapott, nem bántott. Külön rémisztő, hogy valaki ilyen bátran szórja ki a mérget ott, ahol rengeteg gyerek is megfordul. Mi történik akkor, ha reggel a kutyát a gyerekem találja meg és fogdossa össze? Gondolata is megrémít.
Arra kérem a mérgezőt, hogy gondolja át hogy milyen fájdalmat okozhat az állatnak és a gazdiknak ha egy kutya (ami egyébként nálunk családtag volt) ilyen módon elpusztul. Ha pedig esetleg a gazdákkal van problémája, azt velük beszélje meg. Tehetetlen dühömben és fájdalmamban írok ebbe az újságba. Az egyetlen, amit ilyen helyzetben tenni lehet, hogy azonnal megteszem a feljelentést a rendőrségen és az állatvédőknél.
Ui.: A kutyák is élőlények, sőt! Az ember leghűségesebb társai!