Az ökumenikus imahét az elmúlt évtize­dek folyamán a magyarországi egyhá­zakban széles körben hagyománnyá lett, melynek évekkel ezelőtt a gyermelyi református- és római katolikus templom is otthont adott.
Hitéletünk sokszínűségét is bizonyítja az, hogy a Gyermely, Szomor és a környező falvak területén lévő keresztyén felekezetek, békességben élnek egymás mellett, akik vágynak arra, hogy közösen is kifejezésre juttathassák, megélhessék a Teremtő Istenbe vetett meggyőződésüket. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az évről évre megrendezésre kerülő ökumenikus imahét.
Az imahét minden estéjén összegyülekeztünk, hogy közösen, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül kérjük a Szentlélek jelenlétét, hálát adjunk Isten jótéteményeiért, és hallgassuk a Megváltó Krisztusról szóló igehirdetéseket. Gyermely templomainak, és az idén csatlakozó Szomor templomának szószékéről az Ige, Szilágyi Sándor lelkész (Tatabánya), Vigyázó Miklós kanonok plébános (Budapest), Petró Klaudia lelkész (Gyermely), Dr. Juhász Gábor plébános (Budapest), Tislér Géza lelkész (Csopak) tolmácsolásában hangozhatott.
Ha nemcsak megvallani, hanem megélni is akarjuk, hogy Jézus Krisztus egyháza egyetemes egyház, akkor ke­resnünk kell az egyház többi részével a kapcsolatot. Ha nem vagyunk készek má­sokra figyelni és velük együtt imádkozni, akkor megtörténhet, hogy önelégülten ön­magunk körül forgunk.
A különféle hitvallású keresztyén gyü­lekezeteknek szükségük van arra, hogy egymás hite által épüljenek és gazdagod­janak. Fontos, hogy első kézből szerzett tapasztalatok alapján is megismerjék egymás hitéletét, tanítását és kérdéseit. Saját önértelmezésünkben is erősíthet, ha komolyan szembenézünk azzal, ami mások vélekedése vagy kritikája rólunk.
A különféle keresztyén gyülekezetek minden kapcsolatot nélkülöző szomszéd­sága veszélyezteti a Krisztusról való bi­zonyságtétel hitelét nemcsak magában a keresztyén gyülekezetben, hanem a nem­keresztyének között is. Ezek az alkalmak erősítik hitünket, reményünket és emberi kapcsolatainkat. Az egyháztagok jelentős része ezért tekint nagy várako­zással az ökumenikus alkalmakra.
Hálát adunk Istennek ezért a hétért, és az Ő megtartó kegyelmében bízva reménykedünk abban, hogy az elkövetkezendő években is lesz alkalmunk hasonló közös elcsendesedésekre.

Petró Klaudia, református lelkész